Csapatunk

Tinédzser koromban kezdtem el önkénteskedni egy helyi állatmenhelyen, akkor értettem meg milyen fontos, hogy kiálljunk az állatokért. Boldogan néztem, hogy gazdihoz mentek azok, akik korábban láncon/ketrecekben éltek. Úgy éreztem felnőttkoromban én is szeretnék majd tenni azért, hogy jobb életet teremthessek azoknak, akik rossz helyre születtek, így 2021-ben megalapítottuk a Cicaesélyt. Azóta kialakítottunk egy cicaotthont, ahol mentettkéink laknak. Az alapítványban a gazdikeresésen felül elsődleges feladatomnak a cicaotthon menedzselését tartom, én felelek a mentettkék fizikai és pszichés jólétéért. Hiszek abban, hogy az emberek képesek változásra és ha mi is kedvesen és nyitottan állunk egymáshoz, akkor meg tudjuk tanítani nekik, hogyan lehetnek ők is felelős gazdik.
Jelenleg 4 mentett macska boldog gazdija vagyok.

Örökbefogadás előtt nagyon sok macskamentő szervezetet felkerestem, de egyik sem volt olyan szimpatikus, mint a Cicaesély. Összeszedettek, céltudatosak, jól kommunikálnak és mindent, de tényleg mindent megtesznek a cicákért – ezért fogadtam örökbe tőlük egy leukózisos cicát, és ezért kezdtem el náluk önkénteskedni. Ahogy a név is mutatja, itt minden macska kap még egy esélyt az életre, és nagyon jó érzés egy ilyen célért küzdeni és egy ilyen csapat tagjának lenni.

Gyerekkoromtól egyértelmű volt, hogy az életemben meghatározó szerepet tölt be az állatok szeretete. Ebben nőttem fel, ezt is tanultam és nyuszigazdi vagyok majdnem 9 éve. Pár éve kezdtem cicákat menteni a kerületben, ahol élek, végül büszke gazdija lettem háromnak is. Sokáig kerestem, hol lehetnék önkéntesként újra része a mentésnek és a lehetőségek közül magasan kiemelkedett a Cicaesély. Büszke vagyok rá, hogy létezik ilyen színvonalon, szívvel-lélekkel működő állatmentő alapítvány itthon és még büszkébb, hogy ennek a csapatnak tagja lehetek. Elsősorban az instafiókunkért és gazdikereső posztok szövegezéséért felelek, de amikor csak tudok, a takarításban és a simogatásban is kiveszem a részem 😊

Gyerekkorom óta szeretem a cicákat és évekig szervezetlenül segítettem állatmentéssel foglalkozó barátoknak ismerősöknek, de szerettem volna ezt egy rendszeresebb dologgá alakítani, így ’22 októberében Laura ötletétől vezérelve meglátogattam az alapítványt. Miután láttam nem csak a szív de a hozzáállás is jó helyen van, csatlakoztam Nikiékhez. Nagyon sok önzetlen szeretetett kaptam a cicáktól az évek alatt, az önkénteskedés számomra egy mód, hogy ezt visszaadjam a cicatársadalomnak illetve másokat is hozzásegítsek ezeknek az élményeknek az átéléséhez. Én magam is 3 mentettkét nevelek, akiket még Szegedről hoztam:)

Úgy gondolom, a cicák nagyon félreértett állatok, és szerettem volna többet tenni értük, hiszen látom a saját cicám által, mennyi boldogságot tudnak okozni, ha szeretettel fordulunk feléjük. Emellett a mindennapokban tanácsadással foglalkozom, így szerettem volna valami kézzel foghatót is csinálni a szabadidőmben.

Ezek miatt nagy vágyam volt, hogy egy kifejezetten cicákra fókuszáló alapítványnál önkénteskedjek. Végül a Cicaesélyt egy internetes fórum által ismertem meg. Bár csak február óta önkénteskedem az Alapítványnál, minden alkalommal amikor megyek, feldobják a napomat a Cicaotthon különleges és imádnivaló lakói.

Egy mentett cica tulajdonosaként már kiskorom óta szívügyem az állatok segítése, védelme. 2022 októberében, egy nyílt nap keretein belül ismertem meg az otthont. A kedves fogadtatás, a kellemes és biztonságos környezet miatt egyből tudtam, hogy szeretnék majd visszatérni, de nem látogatóként, hanem önkéntesként – egyfelől hogy a cicák jólétéről gondoskodhassak, másrészt, hogy Niki munkáját ahol csak lehetőségem van rá támogathassam. Közel fél év után bátran kijelenthetem, hogy nagyon hálás vagyok, amiért olyan közösség tagja kehetek, ahol nem csak a cicákon, hanem ha kell egymásnak is önzetlenül segítünk, ahol mindannyian ugyanazt a célt képviseljük: a lehető legjobb élet biztosítása a mentettkéink számára.